Ha
álmatlanság
gyötör, altasson szelíden,
Ha mindenki el is hagy, ő
vigaszod
legyen.
Szárítsa fel
könnyeid, ha bánatos a szíved,
Ő legyen, ki
enyhítheti
bűnödet, vétkedet.
Lelkedbe
gyújtson kis
szeretet lángokat,
Melyeket majd te
is tovább
adsz másoknak.
S végül
váljon benned
áldássá a szeretet fénye,
Hogy Te is
ragyoghass mások
szívébe"
Mint
egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó jaj barátság, és jaj
szerelem!
Ó jaj az út lélektől
lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt
sugarát,
S köztünk a roppant jeges űr lakik.
Tóth
Árpád
Ugy
áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm
virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid
éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk
kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.