Emlékönyv
"Ha majd egyszer,hosszú idök múlva
Hajad fehér lesz,kezed reszketö,
Kisunokáid között üldögélve
A legkisebb egy könyvet vesz elö.
-Nézd,nagymama,mit találtam!
Elöveszi és leteszi eléd,
S felnyílnak a régi szép emlékek
Ha felütöd a könyved fedelét.
Eszedbe jut akkor valaki...
Valaki,kit talán már takar a sír...
Kis unokáid félve suttogják:
-Nézd,a nagymama sír..."

"Ha majd elmúlik sok év,
S eléd kerül ez a régi kép,
Ha fáj az emlék,de szemed mégis nevet,
Akkor se feledd el soha ezt az egy nevet:(név)"

"Légy szerencsés és boldog,
Szívemböl kívánom!
Ne gyötörje szíved bánat,fájdalom!
Virágozzon életed,mint a kikelet,
Három csillag vezéreljen:
Hit,Remény és Szeretet!"
"Ha majd egyszer karikagyürü ragyog az ujjadon,
s Édesanyád szívét nyomja a fájdalom,
mert úgy érzi elvisznek örökre,
s rajta kívül nem fog szeretni senki sem.
De a Te szemedben öröm fénye ragyog,
Magadban suttogod:-"Oly boldog vagyok!"-
Becsüld meg ujjadon az aranykarikát,
mert cserébe hagytad el az Édesanyád."