Az emlékezés büvös  varázshatalmú szó

Mely megszépít,megaranyoz mindent

És elhjitet velünk , hogy a jelen sohasem

Ér fel azzal, amit a múlt adott 

A leány élete egy robogó vonat,vezetöje egy ifjú

Védjelzője a mama, váltója a szerelem, állomása a házasság

Jól megvállazd a vezetöt, halgasd meg a védjegyzöt

Óvatos légy a váltóknál, hogy az állomáshoz szerencsésen eljussál.

 

Az érzelem kis kertjében szép virág az emlékezet

Törj nékem abból egyet, s igérd meg, hogy el nem feledsz.

Az élet pálya kétes és nehéz, vezéreljen rajta túlvilági kéz

Ha lépsz, fontold meg lépteide, mert visszalépni sokdzor nem lehet.

Az élet tengerén létezik egy sziget

Boldogság a neve, az legyen a tied

A virág csak egyszer nyílik, hervadni kezd azután

Szeretni csak egyszer lehet, tiszta szívböl igazán.

Maradjál Te bimbó, ameddig csak lehet

Mert a kinyilt rózsaszálnak, nincs többé kikelet.

A virág  elhervad, a szikla meghasad,

De a mi szerelmünk örökre fenmarad.

Amikor eszembe jutsz könnyes éjszakákon

Csak a te neved lesz a boldogságom

Százszor súgtam néked, hogy szivemböl szeretlek

Szivem is azt súgja, soha nem feledlek.

A virág elhervad, rövid pár nap alatt

De az én emlékem, örökké hü marad.

Az ember nem egyéb, mint egy élö hárfa

Melyen a sors keze, a nótáit játsza

Hol bús nótát pernget, hol pediglen vigat

Hol kacag a hárfa, hol zokogva vigad.

A sors za ujjait, a húrokon tartja

Simogatja lágyan vagy széjjel szagattja.